Nos, hogy mi értelme is van ennek? Példaul az, hogy a kedves user nem tud belépni a szerverre, mert nincs shell-je. Pontosabban van, a nagy Linuxos feketelyuk, a /dev/null. :) És ugyanez a home könyvtára is... :)

És a bűvös parancssor:
useradd -d /dev/null -s /dev/null [felhasznalonev]

Eztan ha megnézzük az /etc/passwd fájlt, az nem túl meglepő módon, az alábbi sort fogjuk találni benne:
[felhasznalonev]:x:501:501::/dev/null:/dev/null

Van olyan, hogy arra van szükségünk, hogy az SSH bejelentkezés ne kérjen jelszót. Ilyen lehet pl. ha egy ütemezett feladat másol fájlokat (pl. éjszakai mentés rsync-el). A megoldás egyszerű.

Azon a gépen, amelyikről szeretnénk automatikusan belépni (vagyis a kliens gépen), hozzunk létre egy RSA kulcsot:
ssh-keygen -t rsa

Majd ezt másoljuk át a arra gépre, amelyikre be szeretnenénk jelentkezni (természetesen ezt is a kliens gépen kell lefuttatni):
ssh-copy-id [felhasználó]@[célgép]

A mai nap beálltam a Raspberry Pi előrendelők sorába! :) Aki nem tudná, a Raspberry Pi a legújabb Linuxos mini-PC, 40 euró körül áron lesz rendelhető.

Alaplap (SoC): Broadcom BCM2835 (CPU + GPU + SDRAM)
CPU: 700 MHz ARM11 ARM1176JZF-S core
GPU: Broadcom VideoCore IV,OpenGL ES 2.0,OpenVG 1080p30 H.264 high-profile encode/decode
Memória: 256 MB
HDD: SD/MMC kártya slot
USB: 2 db USB 2.0
Mérete: 85.60mm x 53.98mm

A gyártó: http://www.raspberrypi.org/

Az LVM egyik előnye az, hogy egy központi storage esetén dinamikusan tudunk gazdálkodni a rendelkezésre álló tárterülettel, rugalmasan tudjuk osztani a helyet a különböző logikai lemezeknek.

Érdemes átnézni, hogy a felcsatolt partícióink mennyi helyet foglalnak:
# df -h
Itt láthatjuk, ha valamelyik partíció kezd betelni.

Az LVM által használt fizikai eszközöket (Physical volumes) az alábbi paranccsal ellenőrizhetjük:
# pvdisplay

Ha csak ki vagy be szeretnénk kapcsolni egy szolgáltatást, hogy fusson-e automatikusan, vagy ne,, akkor egyszerűen megtehetjük az ntsysv eszközzel. Ha azonban komolyabb finomhangolást szeretnénk, akkor a chkconfig a mi barátunk (természetesen csak a gúgli után... :)

Ellenőrizzük, hogy engedélyezve van-e egy szolgáltatás:
# chkconfig --list [szolgáltatás_neve]